Azok után, hogy a januári hetek átlagon felüli hőmérséklete hamis érzetet keltett az emberben, felébresztette a fákat, virágokat, kibújt már sok helyen a hóvirág is azt éreztetve, hogy nem igaz most a tél, megérkezett a hó, az utolsók között a mi kis városunkba is és persze a velejáró téli nyűgök. Mert ez a hófehér takaró megnehezíti az emberek életét. Hasztalan a hólapátolás, mert nagyon gyorsan új hó kerül a helyére. A sötétről, a magas számlákról, a hidegről már ne is beszéljek. Sajnos kellemetlen, évek óta nem érzett csikorgó hideggel érkezett, idén a hó de ilyenkor arra gondolok, ha nem lenne tél, nem élveznénk annyira a tavaszt sem.
A kislányom arcát is rózsásra festette a hideg, keze, lába megdermedt de mindez nem számított csak úgy vetette bele magát a fehér habos hóba.
Decemberben, főként karácsony környékén a gyerekekkel nagyon vártuk a havat, mivel már több éve nem volt fehér a karácsony. Aztán most itt a farsang hava, február, amikorra én már belefáradok a télbe és inkább a tavasz felé vágyódom. Erre, tessék…Harminc centis hó, puha, mint a vattacukor, meseországgá változtatja a világot, minden felismerhetetlenül gyönyörű lesz tőle.

„Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.”

Az emberek nem figyelik, hogy tél van-e vagy nyár, ha boldogok.
Anton Pavlovics Csehov