A Tisza-tó gyöngyszemei egy kis kempingezéssel.

Az augusztusi hosszú hétvégén elterveztük, hogy felderítjük a Tisza-tó csodáit.

Céljainknak megfelelő kempinget kerestünk Tiszafüreden. Nyolc lehetőség közül választottuk ki a Termál Kempinget, lévén állatbarát és közvetlen a strandfürdő mellett van. Az utazásunk ideje a sajnálatos pandémia első és a második hulláma közé esett, ekkor még a kormány kevésbé szigorú védelmi intézkedéseket vezetett be. De azért óvatosnak kellett lenni.

Meglepő volt, amikor előzetesen, foglalási céllal felhívtam a kempinget. Azt a választ kaptam, hogy itt érkezési sorrend van és szabadon választott helyfoglalás. De ne aggódjunk, mert nem lesznek sokan. Mivel hosszúhétvégére terveztük a foglalást, ezért furcsálltam az egészet. Mindent megértettem, amikor oda értünk.  Csütörtökön délután érkeztünk a kempingben és az elmondottakkal ellentétben már csak itt-ott volt hely, in freestyle választottunk a sátornak is és a lakóautónak is a megfelelő parcellát, közel a kicsi tóhoz, ami hosszan elnyúlt a kemping hátsó részében.

Személyzettel nem találkoztunk és ez jellemző az egész ott létünkre. Ennek ellenére, minden tiszta és rendben volt.  A kemping nagyon retró és bizonyos területein mintha megállt volna az idő, számomra mégis nagyon szimpatikus hely volt. A kemping területén lévő tó, horgászásra is alkalmas volt, és ha volt kedvünk, a szomszédos termál strandon is fürödhettünk. A kempingből korlátlan és szabad átjárás volt a strandra, benne volt a jegy árában.

Este elindultunk, hogy megkeressük, honnan jön a hangos zene és a III. TÓMÉK / Tisza-tavi Napok fesztivál helyett megrendezett pótLAKE rendezvényen kötöttünk ki. Vidámpark, koncertek, vásár és egy különleges „tűzi”játék az égen, drónokkal. Ami miatt emlékezetes még számomra ez az este, hogy ide köthető az első találkozásom a churrossal.  Ami tulajdonképpen egy forró olajban sült tészta. Azóta már többször próbálkoztam elkészíteni otthon is.

Másnap a közeli „délibábos” Hortobágyra látogattunk. Minden évben, augusztus 20.-án rendezik meg a kilenclyukú híd lábánál a Hídi vásárt. Ez, egy nagy múltú országos hírű vásár. Erre utal, Móricz Zsigmond 1934-ben írt „Komor ló” című novellája, amiből film is készült. A film megőrizte a vásár forgatagát. Ha kellett száz kilométert is utaztak szekéren, lóháton, vonaton még akkor is, ha semmit sem akartak venni vagy eladni, de találkozhattak ismerősökkel, cimborákkal. „Nagy büszkesíg vót, ha a hídi vásáron megjelenhetett az ember.”- mondják a pásztorok.

 A sajnálatos vírushelyzet miatt ebben az évben csak fele akkora volt a vásár, mint máskor.

Számomra a gyerekkori emlékeim közé tartozik ez a vásár, de mégis egy teljesen más kép élt bennem az akkori vásárról. Manapság, már túl sok oda nem illő portékát árulnak. Gyerekkoromban, amikor én ott jártam csak népi és kézműves dolgokat árultak a kereskedők. Nagyon meleg volt, de még a rekkenő hőség sem riasztott vissza bennünket attól, hogy bejárjuk az egész vásárteret.  A lacikonyhák előtt a nap is besegített a kolbászsütésben.

Hortobágy jelképévé vált kilenclyukú hídról Móricz Zsigmond  írja, hogy „A híd a középpont, a Hortobágy megfoghatatlan végtelenségében.” A történelmi Magyarország leghosszabb közúti kőhídjáról van szó, amelyen jelenleg kettő sávban közlekednek az autók. 1672 óta állt itt egy fahíd, amelynek helyére 1832-ben egy kőhidat építettek. Tokajban találtak megfelelő követ a híd építéséhez, de a kő elszállítása szerencsétlenül alakult, mert a megrakodott hajó, még a tokaji kikötőben elsüllyedt. Érdekesség, hogy a mindkét irányban folyni képes Hortobágy folyó hossza 167,3 km, míg a rajta keresztül épült híd hossza 167,3 m.

Miután visszatértünk Tiszafüredre a kempingbe, horgászással töltöttük az időt, közben fogyott a pálinka, sült a hal. A sajátfogású hal! Csodálatos idő volt.

Másnap a 8 km-re lévő Poroszlóra terveztünk utazni, hogy bejárjuk a Tisza-tavi Ökocentrumot. Sőt, 2 x is ellátogattunk az Ökocentrumhoz, mert ott szembesültünk vele, hogy a kiskutyánkat nem vihetjük be, ezért vissza kellett őt vinni.

Az Ökocentrum kikötőjéből egy GPS-el felszerelt csónakkal, túrára indultunk. 12 féle útvonal közül választhattunk.  A csónak túrákat külön, önállóan is igénybe lehet venni, mert a túrákon való részvétel nincs az Ökocentrum belépőjegy vásárlásához kötve. Ha a hátsó bejárat felől közelítjük meg az Ökocentrumot még parkoló jegyet sem kellett volna venni. (ami a főbejáratnál 100 Ft) Az egy órás, cca.6 km-es hosszú csónaktúrát választottuk. Egy kis nádi ösvényen keresztül csónakáztunk nagy kiterjedésű sulyom mezők és egyéb tavi növények között.

Habár korábban a Borbás Marcsi műsorában hallottam a sulyomról, de most találkoztam vele élőben először. Vizidiónak is hívják. Eleinte az iszapban gyökerezik, később úszó hínárrá válik. A sulyom kis alattomos, szúrós, tüskés termése jól megbújik a Tisza iszapjában. Volt alkalmunk többször is belelépni fürdés közben.

Régen a lápos vidékek élelemforrása volt. Még az 1980-as években is lehetett találkozni vele egy Tisza-tavi étteremben. Aztán jött a környezetvédelmi törvény, amely védett növénnyé nyilvánította, és megtiltotta a gyűjtését, így véget ért gasztronómiai pályafutása.   

Off: Tejmártást így készítik: a vajat felforrósítjuk, a hozzátett liszttel habzásig kevergetjük, hozzáöntjük a forró tejet, simára keverjük és felforraljuk. A tűzről levéve tejföllel, mustárral ízesítjük, hozzákeverjük a ledarált sulymot és összeforraljuk. Halételekhez kínálták.

Ma engedéllyel gyűjthető. Abádszalókon Szabó István bonbonkészítő sulyomvelővel, illetve sulyompárlattal ízesíti az” Egy csepp Tisza-tó” nevű kézműves csokoládéját.

Az Ökocentrum épülete több emelet magasan mutatja be a Tisza-tó lebilincselő élővilágát. Engem különösen megfogott a látványuk a víz alatti alagúton átsétálva látott hatalmas méretű Viza halaknak. Jóval nagyobbra nőnek a többi tok társainál és életkora a 100 évet is meghaladja. Az orosz neve beluga (kicsit félre vezető, mert van ilyen delfin faj is.)  Azt olvastam róluk, hogy a dinoszauruszokkal egyidős ez a halfaj, legalább 200 millió éves. Igazából a Viza az egy tengeri hal. Régen évente két hullámban úsztak fel a tengerről a folyók sekélyebb vizeibe, hogy lerakják ikráikat. A viza legértékesebb része az ikrája, ami a nőstény tömegének a 20 százalékát is kiteheti. A kaviár íze krémes, vajas, diós, kellemesen sós, hal ízű. Ma már az erőművek megépítése miatt nem tudnak felúszni a folyóinkon.

Érdekesség: Egy Bill Holst nevű amerikai ember vizákat és egyéb tokokat nevel a komádi régi kendergyártelep beton medencéiben. Ő az az ember, aki a világ kaviárpiacának egyik legbefolyásosabb szereplője és nagyjából 1%-át állítja itt elő a világ kaviár termelésének. Ezért Komád a világ egyik legnagyobb kaviárbirodalmával büszkélkedhet. Ezen a telephelyen a régi kenderáztató medencékben sikerült Magyarországon elsőként a mesterséges vizaszaporítás.  A viza halak ikrája a világ legdrágább kaviárjának számít. Mivel a beluga kaviár értéke kilogrammonként akár 7-10 ezer dollár (2-2,8 millió forint) körül is mozoghat, egy 100 kilós viza értéke 40-60 millió is lehet.

Az egyik teremben elcsíptünk a vidrák látványetetését.

De sok más érdekességet kínál az emeleti rész is. Hét emeltnyire felkapaszkodtunk, hogy az épület tornyából megnézzük a pazar panorámát.

Sajnálom, hogy a szabadidőparkra már nem maradt időnk, talán majd máskor.

Vasárnap, 23-án a Tisza-tó homokos tengerpartját próbáltuk ki Sarudon, ami 20 km Tiszafüredhez. Valóban, egy igazi élményfalu. Ha családi szinten látogatod, anyagilag jól fel kell készülnöd. A kalandpartra a Felnőtt napi belépő 1200 Ft / fő / nap. Ezen belül a vízi játszótérre a belépő 3000 Ft/60 perc/fő. Figyelem súlyhatár van.

Nem sok időt töltöttünk ott, amikor hatalmas felhők kezdtek gyülekezni. Vissza kellett sietnünk a kempingbe, mert nem számoltunk a viharral és semmit nem pakoltunk el. A kiskutyánk is a szabad ég alatt volt. Így aztán rohanás! A vihar is éppen Tiszafüred felé tartott, de mi egy pár méterrel előtte haladtunk. Annyi időnk maradt, hogy mindent behajigáltunk az autóba, omnisztort feltekertük és már ömlött is az eső. Behúzódtunk a kemping éttermében és haza indulás előtt még megvendégeltük magunkat. Harcsapaprikás túros csuszával, igazán kellemes meglepetés volt! Ezért a szakácsnak jár egy kötény!