A BÁCSKA

Amerre megfordultam Európában, mindig arról a tájról álmodoztam.
Időközben rájöttem:

„Meg kell tanulni vágyakozni az után, ami a miénk.”
 (Simone Weil)

Nem tudom milyen máshol élni, én a Felső-Bácskában születtem. A sors úgy fordította, hogy Magyarországon maradtam, sok külföldre szakadt honfitársammal ellentétben. Azt is lehetne mondani, hogy mind ez, 35 km-en múlott. A lényeg, hogy ide tartozom, itt vagyok itthon.

„Fontosnak tartom, hogy még Bácskáról meséljek
Mert születésemtől e vidéken élek.
Ennek a porában játszottam, mint gyerek,
Ez oltotta belém, hogy mindig magyar legyek!”

(1991. 04. 21. Andróczky Etelka Topolya)

Kétezer éve lakott a bácskai táj. A bácsi földeken a török megjelenéséig 12 vár, 28 város és 529 kisebb település állott, 8 apátsággal és prépostsággal. A török korban, a XVI-XVII. században kipusztult majd ujjra népesedett, telepítéssel, bevándorlással. Ennek köszönhetően etnikailag nagyon tagolt, de évszázadok óta jól megférnek egymással a svábok, bunyevácok, németek, horvátok.

A bácskai magyarság többsége a XX. század elején a Baja-Titel között húzható képzeletbeli átlós vonaltól északkeletre élt. Jeles magyar helységek jöttek létre Észak-Bácskában. Elsősorban Jánoshalma, Mélykút, Tataháza, Bátmonostor, Nagybaracska, Dávod.
A különböző népek, magukkal hozták hagyományaikat, szokásaikat. Másként főz, másként mulat, másként rongálja egészségét, másként imádkozik a bácskai ember.

A Bácska szó összefoglaló neve annak a hatalmas területnek, amely az újkorban Bács-Bodrog vármegyét jelentette. A trianoni békeszerződés óta csak északi szegélye tartozik folyamatosan Magyarországhoz. Legfölsőbb csücske a Jánoshalma és Császártöltés történelmi határvonala alatt fekvő, ma Kéleshalom néven emlegetett terület. A maradék magyarországi Bácska néhány jellegzetes települése: Baja, Jánoshalma, Bácsalmás, Mélykút, Tataháza, Bátmonostor, Nagybaracska, Dávod, Vaskút, Gara, Hercegszántó, Katymár, Csávoly, Felsőszentiván, Bácsbokod, Bácsborsód, Madaras, Kunbaja.