Stockholm, - a józan svédek fővárosa !

Izgalmas földrajzi adottsága vonzott leginkább ide, a Mälar-tó és a Balti-tenger között elterülő Svéd fővárosban. A város maga, egy nagy tavon fekvő 14 kisebb-nagyobb szigetből áll, és ez csak a kezdet! Mert környékén vagy 24 ezer sziget elképesztő birodalma terül el.
8 óra 20 perckor szikrázó napsütésben landoltunk Skavstán egy kicsi, ámde barátságos repülőtéren. Amint kiléptünk a terminálból, jobbra várt ránk a Flygbussarna járata az 1 számú megállóban, ami elvitt bennünket Stockholmba. A terminálban és közvetlen a megállóban is van automata, ahol meglehet venni a buszra a jegyet. A buszon csak kártyával lehet fizetni. Mi még itthon megvásároltuk a retúrjegyeket 556 SEK-ért 2 főre. 1,5 órát utaztunk a Stockholm city-terminálig. Útközben zöldellő halmok, buja erdők és mezők váltogatták egymást, 100 km-en keresztül alig volt lakott terület. A buszban egy monitoron folyamatosan nyomon követhettük az utazási időt és a hőmérsékletet, ami akkor 8 fok körül volt. Amint megérkeztünk a City terminálban, egy sárga trafikban rögtön megvettük a 3 napos Stockholm kártyákat. Ettől kezdve már metróztunk.  Az első alkalommal ért minket a felismerés, hogy mind a három metróvonal kék színű. Betájoltuk magunkat, ami az első alkalommal egy idegen világvárosban nem volt könnyű. Felmentünk a Slussen  megállónál és gyalogoltunk a hajóig, mert a szállásunk egy hajóhotelben volt.

A Logginban, mivel egy kicsit korábban érkeztünk mint 2 óra, a bőröndjeinket tudtuk csak elhelyezni. De sebaj, máris útnak indultunk felfedezni a várost. Elindultunk metróval a Globe Aréna-hoz de a Globe melletti bevásárlóközpontban elég jól elszédelegtünk. Itt szembesültünk először az árakkal. Ettünk egyet a mekibe, ahol egy krumpli-hambi-cola 43 SEK. Egy presszóban egy kávé és egy sör 78 SEK. Ez egy kicsit fájt! Vigasz volt, hogy a Stockholm kártyával a legtöbb nevezetesség ingyen látogatható. Így volt ez a Globe tetején lévő lifttel is. Egy 10 perces filmvetítés után magunk alatt tudhattuk az egész várost. A Stockholm Globe Aréna a  világ legnagyobb gömb alakú épülete. 110 méter az átmérője. Befogadóképessége 16 000 fő koncerteken. Az Aréna ad otthont a svéd megasztárnak is. A gömb külső fala mentén egy sikló vasút visz fel 130 m magasságba.

Visszatértünk a Logginba és egy kicsit megzuhantunk, amikor ébredtünk már sötét volt és jelentősen hűvösebb is, de ez nem vetett vissza attól, hogy újból nekivágjunk a városnak. De előtte körbejártuk kicsit a hajónk mindhárom szintjét, mert lenyűgözött a hangulata esti fényben. Gyertyák égtek az asztalokon, a levegőben pizza illata terjengett, habár itt egy pizza 125 SEK volt. A szállásunkhoz a Gamla Stan metró állomás volt a legközelebb csak át kellett menni egy 350 méter hosszú gyaloghídon és máris a metrónál voltunk.

Feljöttünk Sergels torgnál, ez a főtér egy hatalmas csomópont.  A Sergels tér a szürke-fehér mozaikjával a város kereskedelmi központja is egyben. A tér közepén egy hatalmas üvegobeliszk 37 méter magas, ami kivilágítva páratlan látvány. Úgy láttam a díszítésen kívül egyéb funkciója nincs.

Késő volt már, de éhesek voltunk. Egy mexikói kajázóban buritot ettünk. Ami mellé kaptunk egy pohár vizet és ez a legtöbb helyen így volt, a víz az járt.
Másnap reggel a hihetetlen kicsi kajütünkben ébredtünk, de hihetetlen puha ágyban. A szobához tartozott egy nagyon pici fürdőszoba is iszonyú hangos vákumos WC-vel. A szoba kerek ablakából a víz túloldalán lévő városházára láthattunk és ebbe a kilátásba rögtön beleszerettünk. Reggeli után metróztunk a T-Centrálig, majd a 7-es villamossal a Djurgården szigetre, úticélunk a Skanzen volt.

A több mint 100 éves Skanzenben korhűen berendezett, régi skandináv házak amiben különböző mesterségek által mutatják be hogyan éltek régen a vikingek. A skanzenen belül egy állatkert is található. A medvék bár téli álmukat aludták, de láttunk farkasokat, jávorszarvasokat és fókákat is, meg több más északi állatot. A fókák etetési idejét pont sikerült elcsípnünk. A Rudolfok konyhájába is betekinthettem és láttam a sok rénszarvas-zuzmót, amit bekészleteztek számukra.  Egy-két rúnakövet és a rajtalévő rúnaírást is megvizsgálhattunk a múzeum területén.

A rúnaírást a vikingek használták és a legrégebbi rúnaírásos feliratok kb. 150-ből származnak. A kereszténység felvétele váltotta le ezt az írásformát.
Érdekesség: ha igaz a kensingtoni rúnakő eredete, akkor egyértelműen bizonyítja, hogy a skandinávok már jóval Kolumbusz előtt felfedezték Amerikát.
Meglovagoltunk egy életnagyságú, pirosra festett fa dala-lovat. A dala-ló svéd jelkép és egyben a legkeresettebb ajándéktárgy, rengeteg formában kapható horribilis árakon. Az 1939-es New York-i világkiállításon egy 3 méter magas, 1 tonnás dala-ló képviselte Svédországot, innentől kezdve számít az ország szimbólumának.
Az akváriumba a skanzenen belül belépőt kell venni 120 SEK a felnőttjegy. Röpke 4 óra alatt végeztünk is a Skanzen látogatással.

A skanzenhez közel található a biológiai múzeum, de már nem értük nyitva, így másnap visszamentünk. A 69-es busszal elmentünk a technika múzeumhoz. Nagyobb falat volt, mint gondoltuk, így 2 óra alatt zárásig csak egy részét sikerült bejárnunk. A múzeum elől a 69-es busszal kiutaztunk a végállomásig, csak azért, hogy nézelődjünk, és minél többet lássunk a szigetből. Djurgarden Stockholm második legnagyobb szigete, sok zölddel, többnyire tájjellegű faházakkal. A busszal visszajöttünk egészen a Sergelstorgig. Az útikönyvben olvastunk egy kajázóról, hát meg kerestük. Jó döntés volt, mert utána többször is visszamentünk. A Kunsgattan 44. szám alatt volt ez a gyorsétterem-center, ahol megfizethető áron tudtunk vacsorázni. Mindig teltház volt. Ketten 170 SEK-ből degeszre ettük magunkat.

Majd egy rövid, már esti séta következett a Gamla stan-on.
Reggelinket a hajón, vízen ringatózva a városháza panorámája mellett fogyasztottuk el minden reggel. Nem volt túl nagy választék, de mindent megtalálhattunk, amire szükségünk volt. 

Szép derűs volt a reggel, piackörútra indultunk. A Hötorgeten felkerestünk egy piacot és ekkor sétáltunk el Carl Milles szobra előtt, sok szobra van a városban (nem láttam) de az Orfeusz szoborcsoport fenséges látvány a koncert ház lépcsői előtt. 1936-ban készült. Az egyik közülük a kezét a füléhez emelő Beethoven. A szobor azt a pillanatot örökíti meg, amikor Orfeusz a halottak birodalmába érkezik.

A piacon jól elidőztünk, telis-tele volt tengeri dolgokkal.
Innen a Vasa múzeumhoz mentünk, amiben észrevétlenül eltöltöttünk 2 és fél órát. Ez a hatalmas Vasa hadihajó nem csak svéd korona büszkesége, de a bakija is volt egyben, mert az 1000 tagú legénységével együtt, mintegy 1300 méter megtétele után váratlanul felborult és a Saltsjön aljára süllyedt. Mégis egy szenzációs látnivaló ez a több mint 300 évet víz alatt töltött monstrum. Arról ne is beszélve, hogy magával hozott a felszínre a 300 évvel ezelőtti életből egy kivonatot.

A hajó méreteiben és látványában is lenyűgözött. A múzeum épületének az alakja ezért ilyen különös, mert a hatalmas hadihajóhoz építették az épületet és nem fordítva. A múzeumban az építésétől a kimentéséig nyomon követhettük a hajó történetét. Kiállításra kerültek a roncsban talált emberi koponyák és csontok is.

Innen a biológiai múzeumhoz sétáltunk.

Minden Skandináviában élő állat preparált formában megtalálható itt, ebben a fatemplomhoz inkább hasonlító épületben. A várttal ellentétben két szinten élethűen berendezett körpanoráma tárult elénk sok kitömött állattal. Nagyon szép volt. A közelben a Grönalund vidámpark előtt van az ABBA múzeum, de a Stockholm-kártya ide nem jó. A belépő 195 + 20 SEK, így ezt bár sajnáltuk, de inkább kihagytuk, helyette buszoztunk a 44-es busszal Östermalm északi részére, egészen a műszaki főiskoláig, onnan tovább a kék 4-el Söderrmalm déli részére. Egy ICA boltban megvásároltuk a haza szánt édességeket, mondanám, hogy alkoholt, de az nincs. A férfi ismerőseink legtöbbször helyi sört kapnak souvenir gyanánt. De itt alkoholt csak az arra kijelölt üzletekben árulnak és csak meghatározott ideig. Így hívják: System bolaget. Ez egy állami tulajdonú italboltlánc Svédországban. Az egyetlen hely a kiskereskedelemben, ahol szabad értékesíteni 3,5 %- tól magasabb alkohol tartalmú italt. Ez nekünk nem jött túl jól, főleg miután elfogyott a pálinkánk.
Az utolsó napra hagytuk a  nyolcmillió vörös téglából épült városháza látogatást a Kungsholmen szigeten. 1923-ban készült el a Városháza, és az óta Stockholm szimbóluma lett.

A 11 órás angol nyelvű csoporttal mentünk be. Magyar nyelvű idegenvezetést nem indítanak, de azért kaptunk egy egyoldalas, magyar nyelvű leírást a Városháza különböző termeiről és egy piros kör alakú matricát City Hall felirattal, melyet magunkra kellett ragasztani.  Egy 1 órás vezetés alatt láthattuk a főbb termeket. Köztük a kéket, ami amúgy piros. Ebben a teremben található Európa legnagyobb orgonája és ez a terem ad helyszínt a Nobel-díjak átadási ünnepségét követő bankettnek. Nobel-díjak átvétele a stockholmi hangversenyteremben történik.

Engem lenyűgözött az aranyterem, ahova 19 millió aranymozaik darabkát használtak fel. A terem északi oldalán a Mälaren-tó királynőjének alakja található.  Balján a nyugati világ jellegzetességei (amerikai zászló, Szabadság-szobor, Eiffel-torony stb.), a jobb oldalon a Kelet jellemző épületei (pl. Kék mecset) látható. megnéztük a házasságkötő termet. Itt kötendő házasság különösen népszerű a fiatal párok körében, ugyanis kétféle szertartás közül választhatnak: A lassú ceremónia másfél percig tart. A gyors mindössze 40 másodpercig. :) Ezt követően a Hercegi galériába mentünk, mely hosszú szoba, egyik oldalán kék oszlopsorral, mögötte a Víziváros című freskóval, középen hosszú asztallal, másik oldalon pedig kilátással södermalm-i dombokra. Érdekessége hogy a freskót úgy festették, hogy pontosan a tükörképét adja ablakból látható városképnek.
A látogatás végeztével a Királyi Palotához (Kungliga Slottet), igyekeztünk, hogy láthassuk az őrségváltást. Ellenkező irányban indultunk, így csak a végére értünk oda, de szerintem nem volt túl látványos dolog és elég hosszadalmas is.

 A királyi palota állandóan nyitva áll a lakosság előtt. A jelenlegi palota elődje 1697-ben leégett. Az új palota felépítése több mint 60 évig tartott, 1760-ban fejezték be. A palotának 608 szobája van.
A pénztárnál 4 részre lehet megvenni a belépőket a palotában külön-külön 100-100 SEK-ért. Ez a 4 rész a palota, a Kincstár, a Kronor és a Gustav múzeum. A Stockholm kártyával ide is bemehettünk.
A királyi palotától a 43-as busszal irányt vettünk Södermalm déli részére acélból, hogy felkeressünk egy útikönyv által ajánlott régiség piacot. Hát... nem kell mindent elhinni az útikönyveknek! A piac már nem volt sehol. Hazavánszorogtunk jó fáradtan. Az idő is szeles és hűvös volt. Fél óra pihenőt engedtünk magunknak és irány a Gamla Stan.

Séta és egy kávé az óvárosban. Fényképek a Stortorgeten, ez a tér az óváros központja. Hajdan a svéd király itt végeztette ki a neki ellenálló nemességet. Itt zajlott a híres 1520-as stockholmi vérfürdő. Történt ugyanis, hogy II. Keresztény dán király Stockholmot ostromolta, s miután a svédek megadták magukat, és királyukká választották őt, hálából amnesztiát és háromnapos örömünnepet hirdetett. Az ünnepek után azonban elfogtak több mint 80 svéd nemest és a Stortorget közepén kivégezték őket.
Az utolsó vacsoránkon a Kungshallenben (a kajázó neve ahova jártunk) olyan rákot ettem, amíg élek nem felejtem el.
A fórumokon sokak számára kérdés hogy érdemes Stockholm kártyát venni, mert bizony elég drága. Nekünk megérte, mert sokat tömegközlekedtünk, annak is megéri, aki rövid idő alatt sok múzeumot képes megnézni. Mi erre nem voltunk képesek, egyrészt mert szeretünk jobban belefeledkezni egy-egy múzeumba. Így történt, hogy 4 órát töltöttünk a Skanzenben is. Másrész, mert nagyon fárasztó egy napon több múzeumot is megnézni és ez aláveti a látnivalók értékét is.

Túl elegáns, pompázatosan nagymenő, világi nagyváros Stockholm. Így tudnám jellemezni leginkább. Rengeteg élményt kínált számunkra és rengeteg élményről maradtunk le idő hiányában.
Ennyi volt hát első találkozásom Nils Holgersson országával. 1992-óta ugyanis ő szerepel a svéd 20 koronáson, amint Márton lúd nyakán ül, a bankjegy címlapján pedig a történet írója, Selma Lagerlöf van.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés